 |
|
| Betegtájékoztató |
 |
| Te tudod!? |
|
|
|
|
|
 |
|
|
|
|
|
| Ha a vesék működése
megszűnik, orvosi segítség nélkül a beteg halálát
okozza. |
|
 |
|
A veseműködés mesterséges
pótlása egészen az 1960-as évek elejéig megoldatlan
volt, ekkor kezdődtek meg a művesekezelések és a
veseátültetések. Jelenleg mindkét megoldás teljes
mértékben rutineljárásnak tekinthető.
A művese- pontosabban dialíziskezelés során a beteg
vére mesterséges módon, vagy egy gép segítségével
egy szűrőrendszeren átvezetve - haemodialízis -
vagy pedig a hasüregbe engedett élettani oldat rendszeres
cseréjével - peritonealis dialízis - tisztul meg
a mérgező anyagoktól. Egy betegnek átlagosan heti
háromszor négy órában kell haemodialízis kezelésre
járni egy műveseosztályra. A peritonealis dialízist
pedig a hasüregbe engedett folyadék hatóránkénti
cseréjével folyamatosan, otthon is lehet végezni
(CAPD kezelés).
Ma már ezekkel a kezelésekkel egy beteg akár évtizedekig
is életben tartható, azonban a veseműködés helyreállítása
és a dialíziskezelés elhagyása csak egy új átültetett
vese működésével, vesetranszplantációval érhető
el.
Az alkalmas donor
A veseátültetés nem kis műtét. Mint minden műtétnek,
úgy a veseátültetésnek is meg vannak a feltételei.
A legelső feltétel a szöveti hasonlóság. A másik
feltétel, hogy a szervezet alkalmas legyen a műtétre.
A donor vesével szembeni immunválaszt a 6.számú
kromoszóma rövid karján található fő hisztokompatibilitási
komplex (MHC) által kódolt humán leukocyta antigénrendszer
(HLA-rendszer) és a fő vércsoport antigénrendszer
határozza meg. Vesetranszplantáció esetén a HLA-rendszerből
hat antigén, a HLA-A, -B, -DR antigén párok egyezősége
vagy különbözősége határozza meg a donorvese iránti
immunválasz erősségét. Ennek megfelelően hazánkban
az európai gyakorlattal egyezően a recipiens kiválasztása
egy adott donor veséhez a minél jobb HLA-egyezésen
alapul.
A vércsoport antigének szintén megtalálhatóak a
donor vese endotheljének felszínén, ezért csak vércsoport-kompatibilis
donorvese transzplantálható (pl."B"-s donorból "B"
és "AB" vércsoportú recipiensbe).
A veseátültetés immunológiai feltételei a következők:
- Vércsoport-kompatibilitás
- Negatív keresztpróba donor és recipiens között
- Minél jobb HLA-egyezés donor és recipiens
között
A szövettipizálási vizsgálatokat és az országos
várólistáról a donor veséhez a megfelelő recipiens
HLA-rendszer szerinti kiválasztását az erre a célra
rendelt országos intézetek végzik. Sajnos a legalaposabb
laboratóriumi vizsgálatok alapján sincs teljes bizonyosság
az adományozott vese befogadására.
Mivel nem kis műtétről van szó, így mind a két ember
számára kockázatot jelenthet. Az adományozónál is
felléphetnek szővődmények, így mindenképpen jól
át kell gondolni döntésünket.
Fontos szempont, hogy magunk döntsünk az adományozásról.
Ha nincsen rá erkölcsi okunk, ne engedjünk a rábeszélésnek,
s semmiképp ne várjunk ellenszolgáltatást! Viszont
ha erkölcsileg fontosnak tartjuk, jól átgondoltuk
és kiállunk döntésünk melett, életet menthetünk.
Mind a donor, mind a beteg akár közvetlenül a műtét
előtt is minden következmény nélkül megváltoztathatja
elhatározását. |
|
|
|
|
|
|
 |
| hisz az általad adott vér a különböző gyógykezelésekhez
(pl.: kemoterápia) ugyanúgy, mint a nagyobb műtétek kapcsan
fellépő vérszükséglet pótlásához is nélkülözhetetlen. |
|
|
|
|
|
|
|
|
