 |
|
| Betegtájékoztató |
 |
| Te tudod!? |
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
 |
A vérképzés
A vérképzés alapvetően a csontvelőben, a nagyobb csontok
üregrendszerét kitöltő szövetekben zajlik.
A vér sejtes elemei, a vörösvértestek, a fehérvérsejtek és a
vérlemezkék az itt található, úgynevezett őssejtekből alakulnak
ki. a szervezetben lévő csontvelő teljes tömege közel 2000 gramm.
A csontvelő fokozza a vörösvértestek és a vérlemezkék termelését,
ha azok száma például egy vérzés miatt a keringésben lecsökken.
Hasonlóan több fehérvérsejt képződik akkor, ha a szervezetet
fertőzés éri, benne valamilyen gyulladásos folyamat zajlik.
A csontvelőben azonban ezektől a különleges helyzetektől függetlenül
is folyamatosan zajlik a sejtképzés, mert a vér alakos elemei
idővel elöregednek és elpusztulnak. az oxigén szállításáért
felelős vörösvértestek átlagos élettartama mintegy 4 hónap,
a véralvadásban részt vevő vérlemezkéké alig egy hét, a szervezetet
a fertőzésektől védő fehérvérsejteké pedig mindössze egyetlen
nap. A vesék, amellett, hogy a vizeletképzésben is részt vesznek,
egy eritropoetin nevű hormont is termelnek, amely a csontvelőt
a vörösvértestek fokozott képzésére serkenti.
A csontvelőből készített kenet mikroszkópos vizsgálatából következtetni
lehet a vérszegénység esetleges okára is.
A vér összetevői
A vörösvértestek (erythrocyta)
A vörösvértestek, vagy eritrociták száma egy mm3 vérben megközelíti
az 5 milliót.
|
|
|
|
 |
| Farsangi fánk alakú vörösvértest,
mindenhova eljut a vérárammal .. |
|
|
|
|
|
|
|
|
Alakjuk leginkább a farsangi fánkéhoz hasonlítható. Ennek az
a jelentősége, hogy a szűk hajszálerekben könnyen tudják változtatni
az alakjukat, megnyúlnak, és így a saját átmérőjüknél kisebb
erecskéken is tovább tudnak haladni. Ilymódon az általuk szállított
oxigént a szövetek legmélyére, szinte a sejtekig képesek eljuttatni.
Az oxigén bennük egy vastartalmú fehérje-molekulához, a hemoglobinhoz
kötődik. A hemoglobin segíti a vérben az oxigénszállítást, a
tüdőktől egészen a szövetekig. Ez az oxigéndús verőeres vér.
Ott leadja az éltető molekulát, és felveszi helyette az anyagcsereterméket
képező széndioxidot. A vérkeringéssel segít eljuttatni azt a
tüdőkbe. Ez a gyüjtőeres vér.
A hemoglobin nagyon érzékeny a környezeti változásokra, így
például a testhőmérsékletre, a kémhatásra illetve bizonyos gyógyszerekre,
méreganyagokra. Ha a vér jellemző fizikai tulajdonságai kedvezőtlenné
válnak, esetleg méreganyag kerül bele vagy a hemoglobin molekula
szerkezete például egy génrendellenesség következtében megváltozik,
akkor túl lazán vagy túl erősen köti meg az oxigént. Az előbbi
esetben nem tudja azt felvenni a tüdőben, az utóbbiban nem képes
leadni azt a sejteknek.
A hemoglobin normális laboratóriumi értéke életkortól, nemtől
és az alkalmazott laboratóriumi vizsgálati módszertől függően
változik. Nőkben: 120-155 g/l Férfiakban 140-175 g/l
- Alacsony érték:
A vörösvértest alacsony értéke a vérszegénység
(anaemia). Az oka nagyméretű vérveszteség, vagy kevés
vörösvértest képződés lehet, ami vashiányra, B-12 vitamin
hiányára vagy folsavhiányra vezethető vissza. A vas a vérfesték
előállításához szükséges. A vashiány okai: hiányos táplálkozás,
vasfelvételi zavarok (resorptio) a bélben, akut vagy krónikus
vérzések. 80 %-a az összes vashiányban szenvedőknek a nők,
akik a menstruáció folyamán több vért veszítenek, és így
nagyobb a vas szükségletük. A terhes nőknél, a csecsemőknél
és az anyáknál a szoptatás ideje alatt a vas szükséglet
különösen magas.
- Magas érték:
A vörösvértest magas értéke vörösvértest - szaporulat (polyglobulia).
Az oxigén hiánya esetében (pl. magas hegylakók) a vörösvértest
szaporulata tapasztalható. Esetleges tüdőbetegség és szívbetegség
során is felléphet a vörösvértest szaporulata. Nagymértéku
nedv veszteség (erős izzadás, hányás, hasmenés) is előidézheti
a vörösvértest relatív mennyiségi növekedését (pseudopolyglobulia).
Ebben az esetben ezt az állapotot megfelelő mennyiségű folyadék
pótlásával normalizálhatjuk.
A fehérvérsejtek (leucocyta)
A fehérvérsejtek igen jelentős szerepet töltenek be a betegségkeltő
baktériumokkal szembeni ellenállásban, és nem csak a vérben,
hanem a test szöveteiben is megtalálhatóak. A csontvelőben és
a nyirokcsomóban keletkezik. A lép és a csecsemőmirigy készíti
fel a későbbi feladatai ellátására. Többféle fehérvérsejt létezik.
A fehérvérsejteknek több fajtája létezik.
A limfociták (kb. 20-40%), a granulociták (kb. 50-70%) és a
monociták (kb. 2-8%)
A granulociták
Közös jellemzőjük, hogy plazmájukban szemcsék (granulumok) találhatók,
melyek jól festodnek. A vörös csontveloben képzodnek. Szerepük
meglehetosen szerteágazó. Részben bekebelezik a baktériumokat,
mások anyagcsere-termékeikkel pusztítják el. A bennük lévo granulumok
részben lizoszómák, részben olyan hólyagocskák, melyek hisztamint,
szerotonint, prosztaglandint tárolnak. Ha ezek kiszabadulnak
és a vérbe kerülnek, a szervezetben allergiás reakció játszódik
le.
A limfociták
A fehérvérsejtek másik nagy csoportja. Jellemzojük, hogy plazmájukban
szemcsék nincsenek. (Ezért a jellemzojükért szokták ezeket a
sejteket agranulocitáknak is nevezni.) Élettartamuk 1-2 hét,
de egyesek évekig is funkcionálnak. Ezek a memóriasejtek. A
nyirokcsomókban, a lépben, a bél nyiroktüszoiben keletkeznek.
Nagyságuk alapján kis és nagy limfociták vannak. Eredet és muködés
szerint T és B limfocitákat különböztetünk meg. A T-sejtek fejlodését
a csecsemomirigy irányítja (Thymus). A nevük is innen ered.
Ezek biztosítják a sejtes immunitást vagy celluláris immunválaszt.
Felismerik az antigéneket, ölo hatásukat sejt-sejt kölcsönhatás
révén fejtik ki. Fagocitózisra nem képesek, de limfotoxint tudnak
termelni, amely baktériumokat pusztít. A T-sejtek részt vesznek
a szervezetbe kerülo anyagok elleni védekezésben, a rosszindulatú
daganatok elleni védekezésben és a beültetett szövet, vagy szerv
elleni védekezésben, vagyis a transzplantátum kilökodésében.
A B-sejtek a nyirokcsomókban lépben és egyéb nyirokszervekben
képzodnek, nincs közük a csecsemomirigyhez. Ezek a sejtek biztosítják
az antitestes vagy humorális immunválaszt. Antigén hatására
a B-sejtek plazmasejtekké alakulnak át és immun- globulint termelnek.
Ezek a vérplazmában találhatók, szerkezetük alapján IgG, IgM,
IgE, IgD és IgA típusúak lehetnek. Egyesek a könnyben és a nyálban
is megjelenhetnek.
A monociták
A fehérvérsejtek között legnagyobbak a monociták. A vörös csontvelőben
képződnek, majd különböző szövetekbe kerülnek. Nagy szerepük
van az antigének felismerésében és az immunválasz kialakításában.
A betegségek diagnosztizálásában igen fontos a fehérvérsejtek
arányát kifejező minőségi, vagy kvalitatív vérkép, mert egyes
betegségek esetén a fentiek aránya jellegzetes módon megváltozik.
- Alacsony érték:
A fehérvérsejt alacsony értéke vírusos infekcióra vezethető
vissza, de a malária és a tífusz esetében is csökken a mennyiségük
értéke. Esetleges csontvelő károsodást is jelezhet a fehérvérsejt
csökkenése (nagymértékű röntgenhatás, rák- vagy pajzsmirigy-
gyógyítására használt gyógyszerek alkalmazása).
- Magas érték:
Különböző okok miatt nőhet meg a fehérvérsejtek száma. Legtöbbször
egy baktérium, gomba vagy parazita az oka, de lehetséges
egy akut mérgezés, vérzés, leukémia (fehérvérűség), vagy
egy erős sokk is a fehérvérsejt hirtelen megnövekedésének
az előidézője.
A vérlemezkék (thrombocyta)
A vérlemezkék szerepe, hogy a sérült érfalhoz tapadva beindítsák
a véralvadás folyamatát, és ezzel részt vegyenek a sérülést
elzáró véralvadék kialakításában
- Alacsony érték:
A vérlemezkék előállításának a zavarát sugárzás, vagy gyógyszerek
hatása végett kialakult B-12 vitamin hiánya okozza. Az idő
előtti leépülésük (infekció, allergikus megbetegedés, lépnagyobbodás,
vagy nem megfelelően ellenőrzött véralvadás) is előidézheti
a vérlemezkék számának a csökkenését.
- Magas érték:
Az értékük növekedésének az oka legtöbbször egy erős infekció,
vagy nagymértéku sérülés, operáció, a lép eltávolítása során
kifejlődött rákos megbetegedés. Ritkább esetben, a csontvelőben
megnőhet a mennyisége a vérlemezkét előállító sejtek zavarából
kifolyólag. A fehérvérűség esetében előfordulhat egy nagymértékű,
de teljes értékű vérlemezke növekedés is.
A vérplazma
A vérplazma a vér folyékony sejtközötti állománya, 90 %-a víz.
Víztartalmának állandósága alapvetoen fontos. Csökkenése a kiszáradás
vagy exiccosis. Oldott állapotban ionok vannak benne. A legfontosabbak
a nátrium, kálium, kalcium és a klorid. |
|
|
|
|
